A szabványos szoftver gyakran jó belépő. Kezdetben időt takarít meg, és a gyakori folyamatokhoz használható keretet ad. Ott válik kritikussá, ahol a kivételek, integrációk, jóváhagyások vagy a kialakult felelősségi viszonyok határozzák meg a mindennapokat, és a rendszer már csak kerülőutakon működik.
Az egyedi szoftvermegoldások akkor térülnek meg, amikor a vállalatoknak folyamatosan segédkonstrukciókat kell építeniük: manuális exportokat, segédtáblákat, párhuzamos adatkarbantartást, árnyéklistákat vagy a rendszeren kívüli speciális folyamatokat. Pontosan itt keletkeznek hibák, súrlódások és rejtett üzemeltetési költségek.
Egy jó egyedi fejlesztésnek ezért nem kell mindent újra feltalálnia. Azokat a folyamatokat kell leképeznie, amelyek gazdaságilag valóban megtartanak, és közben az adatmodellt, a szerepköröket és az üzemeltetési logikát úgy kell rendeznie, hogy a megoldás ne foszoljon szét már az első leszállítás után. A tényleges érték nem az egyedi kérésben rejlik, hanem egy olyan architektúrában, amely valóban tehermentesíti a vállalati mindennapokat.